Ha kimegy az utcára, és megkérdezi tíz férfit, miért van szükség plasztikai műtétre, sokan habozás nélkül azt válaszolják: „A női mellek megnagyobbítására.” Ez a logika nem véletlen: az emberi civilizáció, akár akarják a hölgyek, akár nem, eredendően patriarchális, vagyis szinte mindenhol a férfiak dominálnak. Számukra a mellszobor a női test legvonzóbb része.
Ezért ősidők óta a hölgyek, hogy erősebb benyomást keltsenek az emberiség erősebb felére, különféle módszereket találtak ki melleik kiemelésére. Eleinte a mély dekoltázsú ruhák, majd a fehérneműk keltettek jótékony optikai hatásokat. De ezek mind átmeneti intézkedések voltak, és a nők valami állandóra vagy legalábbis tartósra vágytak.
Csak a plasztikai sebészet fejlődése segített abban, hogy a nők valóban saját kívánságaik szerint nézzenek ki, és megfeleljenek a férfiak által felállított külső szépségi követelményeknek. 1889-ben megtörtént valami, amiről gyönyörű hölgyek milliói álmodoztak szerte a világon - feltalálták a mesterséges mellnagyobbítás módszerét, amely később mell endoprotézis néven vált ismertté (a görög „endon” – „belül” és „protézis” – „hozzáadás, csatlakozás” szavakból).
A női mellek megnagyobbításához használt első anyag a paraffin volt, amelyet először petróleum viasznak neveztek, mivel ebből a gyúlékony folyadékból készült. A múlt század első évtizedeiben az esztétikai gyógyászat számos olyan anyagot kipróbált, amely alkalmas volt endoprotézisre: elefántcsont- és üveggyöngyök, polietilén és poliuretán, poliészterhab és még sok más. Mindez szomorú következményekkel járt.
Csak 1961-ben két houstoni amerikai plasztikai sebész, Thomas Cronin és Frank Gerow gyártotta és használta fel a műtét során az első szilikon implantátumokat, ami igazi áttörést hozott az esztétikai gyógyászatban. De több mint fél évszázadba telt, mire az 1990-es évek közepén feltalálták az ötödik generációs implantátumokat. Javított fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek: sűrűbbek és megbízhatóbbak; az őket kitöltő gél rendkívül tartós, ezért nem szivárog át a héjon.
Működési szakaszok
Mivel a mellpótlás meglehetősen komoly sebészeti beavatkozás, csak általános érzéstelenítésben hajtják végre. A teljes művelet során a test összes létfontosságú mutatóját speciális monitorok segítségével figyelik: vérnyomás, pulzusszám, vér oxigéntelítettségének mértéke stb.
A műtét előtt a sebész speciális markerrel jelöléseket helyez fel, amelyek alapján a műtéti megközelítést elvégzik. A bemetszéseket általában úgy készítik el, hogy a műtét utáni hegek minimálisan észrevehetők legyenek. A sebészeti megközelítés megválasztása számos meghatározó tényezőtől függ. Ezek különösen a következők:
- az emlőmirigyek helyzete (magas, közepes vagy alacsony) a mellkas falán;
- az emlőptosis jelenléte vagy hiánya - ptosis és fokozatai (összesen három van);
- bőr jellemzői: vastagság és rugalmasság, striák jelenléte;
- a mellizom, a szegycsont és a bordák anatómiai jellemzői.
Ezután egy zsebet (ágyat) alakítanak ki az implantátumok behelyezésére. Elhelyezkedhet a nagy mellizom alatt, az emlőmirigy alatt, vagy kombinált opciót hajtanak végre. Az első módszert gyakrabban használják, mert stabilabb eredményt biztosít.
Az implantátumok behelyezése után a sebet összevarrják. A legjobb kozmetikai hatás elérése érdekében az intradermális kozmetikai varratokat modern felszívódó varróanyaggal vagy speciális orvosi ragasztóval kell felvinni. Ezután a páciens kompressziós ruhát vesz fel, hogy megakadályozza az implantátumok elmozdulását és a posztoperatív szöveti duzzanat növekedését. A műtét után több órán keresztül a beteg a rehabilitációs osztályon marad, ahol állapotát egészségügyi személyzet figyeli.
A mellprotézis műtét általában 40 perctől másfél óráig tart. Néha az alkalmazott műtéti technikától és számos egyéb tényezőtől függően ez tovább tart. Például a páciens vágya, hogy egyszerre több mérettel megnagyobbítsa a melleit. Ezenkívül, ha korábban emlőrákot vagy traumát követően emlőrekonstrukciós műtéten esett át, az eljárás nehezebb lehet és tovább tart.
Működési módszerek
Négy fő sebészeti megközelítést alkalmaznak szerte a világon.
- Emlő alatti (az emlőmirigy alatt).
Ezzel a módszerrel csak a mell alatti bőrt vágják le (az emlőalatti redőben), ami, ha van egy jól kialakított redő, észrevehetetlenné teszi a bemetszéseket. Más esetekben ez a hozzáférés nem biztosít elegendő kozmetikai eredményt. Ennek a megközelítésnek az előnyei közé tartozik az a tény, hogy használat közben a mellszövet gyakorlatilag nem érinti. - Periareoláris.
Ezzel a megközelítéssel a bemetszés a bimbóudvar alsó félköre mentén, a bimbóudvar pigmentált bőrének és a festetlen bőr határán helyezkedik el. Ennek köszönhetően néhány hónap elteltével a műtét utáni heg szinte megkülönböztethetetlenné válik. Ebben az esetben az emlőszövet az alsó szakaszon elmozdul. Ez semmilyen módon nem akadályozza a jövőbeni szoptatás lehetőségét, és a közkeletű tévhitekkel ellentétben nem csökkenti a mellbimbók érzékenységét a műtét utáni időszakban. - Hónalji (hónalji).
Ez a műtéti megközelítés magában foglalja a bemetszést a hónaljban. Ez szintén nem érinti a mellszövetet. A módszer alkalmazása indokoltabb, ha a kezdeti méret nagyon kicsi, és az inframammáris redő nem alakul ki. Más esetekben korlátai vannak. A hónalj eléréséhez endoszkópos videotechnika szükséges. Lehetővé teszi a műtét biztonságosabb és kevésbé traumatikus végrehajtását, figyelembe véve a bemetszés távolságát a műtéti területtől. - Transumbilicális.
Ez egy ritkán használt technika. Ez magában foglalja az implantátum behelyezését a köldök területén lévő bemetszésen keresztül. Ily módon csak sóoldattal töltött implantátum helyezhető be. Először az implantátum héját szerelik fel, majd töltik fel. Az ilyen mellimplantátumokat gyakorlatilag nem használják, mivel a tapasztalatok szerint a szilikon implantátumok lehetővé teszik a stabilabb eredmény elérését, figyelembe véve az adott eset összes árnyalatát.
Az implantátum beültetési módjának és a műtéti megközelítésnek a végső megválasztása az egyes páciensek sajátosságaitól függ, és csak az egyes esetek szelektív egyéni megközelítése teszi lehetővé a legesztétikusabb eredmény elérését.
Felkészülés a műtétre
A műtéti előkészületek megkezdése előtt a páciens tájékozódjon a plasztikai sebésztől a tervezett beavatkozás minden szempontjáról: az implantátum típusa, gyártója, elérhetősége és a garancia időtartama, forma, héj és tömés típusa. A világon jelenleg a legelterjedtebbek a texturált héjú szilikon implantátumok és töltőanyag - alakmemóriával rendelkező szilikongél.
Különböző típusú implantátum-töltőanyagok léteznek.
- szilikon folyadék, amelynek konzisztenciája növényi olajra emlékeztet;
- standard szilikon kohéziós (a kohézió az anyag molekulái közötti kötés, amely meghatározza az erősségét) gél, zselére emlékeztető állaggal;
- nagy kohéziós szilikongél, amelynek állaga lekvárra emlékeztet;
- "soft touch" szilikongél (az angol "soft touch" szóból) - fokozott puhaság;
- sóoldat, vízzel töltött zacskó állaga;
- szójabab olaj, hasonló állagú, mint az első töltőanyag.
Minden töltőanyagnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Például egy erősen kohéziós gél jól megtartja a tervezett formáját, magas vetületi szint mellett, de tapintásra sűrűbb. A sóoldat a lehető legpuhábbá és természetesebbé teszi a melleket, de nem biztosítja alakjuk megőrzését. A használat megkezdése után 8-10 hónappal megindulhat a héjon áthatoló sókristályok képződése.
Ezenkívül van egy „gurguláló” hatás, amely szintén nem felel meg minden betegnek.
Van egy másik módszer is a mellek megnagyobbítására idegen anyagok használata nélkül. Ez a zsírsejtek bevezetése - lipofilling vagy lipomodellezés. Ezt a módszert viszonylag nemrégiben, 2004-ben javasolták, bár a huszadik század második fele óta végeztek hasonló kísérleteket. Azokban az években azonban a zsírbeültetésnek nem volt pozitív hatása, mivel gyorsan felszívódik a szervezetben.
Ma már a plasztikai sebészek megtanulták a zsírsejteket úgy feldolgozni, hogy injekciójuk hatása tovább tartson. Ennek ellenére másfél év elteltével az átültetett szövet térfogatának akár 60% -a felszívódik, ezért a műtétet meg kell ismételni. Így a szilikon implantátumokkal ellentétben a lipofilling átmeneti intézkedés.
A mellnagyobbító műtét előtt a páciensnek teljes körű orvosi vizsgálaton kell részt vennie, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincsenek orvosi ellenjavallatok, és minimalizálja a lehetséges kockázatokat. A következőket tartalmazza majd:
- vérvizsgálatok: klinikai és biokémiai, véralvadás, csoport és Rh faktor, HIV, szifilisz és hepatitis C és B markerek;
- általános vizeletvizsgálat.
Ezenkívül szükség lesz az emlőmirigyek mammográfiájára vagy ultrahangjára, mellkasröntgenre vagy fluorográfiára, elektrokardiogramra és az alsó végtagok vénáinak ultrahangjára. Ezenkívül a plasztikai sebész konzultáció során tájékoztatni kell a pácienst minden meglévő betegségről, korábbi műtétekről, allergiás reakciókról, valamint a szedett gyógyszerekről, beleértve az étrend-kiegészítőket is.
Ezenkívül a műtét előtt legalább két héttel abba kell hagynia a dohányzást és az alkoholfogyasztást, mivel az előbbi rossz hatással van a gyógyulásra, az utóbbi pedig nem kompatibilis az antibiotikumokkal, amelyeket profilaktikus célokra írnak fel a posztoperatív időszakban.
Ezenkívül minden mammoplasztikát tervező nőnek tudnia kell és figyelembe kell vennie, hogy a műtétet követő egy éven belüli terhesség megtervezése rendkívül nem kívánatos. A helyzet az, hogy a korai posztoperatív időszakban és a laktációs folyamat (az anyatejképződés) kezdetén a hormonszint változásai a legkiszámíthatatlanabb módon befolyásolhatják a mellimplantátumokat.
Az emlő endoprotézisének ellenjavallatai a következők:
- terhesség;
- diabetes mellitus;
- súlyos endokrin és autoimmun betegségek;
- véralvadási zavar;
- az emlőmirigyek betegségei (beleértve a tömeges formációkat is), amelyek onkológus megfigyelését igénylik;
- meglévő krónikus betegségek súlyosbodása;
- a szív- és érrendszeri és légzőrendszeri betegségek, amelyek ellenjavallatként szolgálnak az általános érzéstelenítéshez;
- 18 év alatti életkor;
- kevesebb mint hat hónappal a szoptatás abbahagyása után.
Rehabilitáció műtét után
A mellcsere utáni teljes felépülés néhány hónapon belül megtörténik. Ez az időszak több fő szakaszra osztható.
A műtét utáni első 3-4 napban a betegek kellemetlen érzést tapasztalhatnak: nehézséget és repedést tapasztalhatnak a mellizom nagy területén. A kezelőorvos által felírt fájdalomcsillapítók szedésével enyhíthetők. A negyedik napon ezek a megnyilvánulások általában elmúlnak.
Lehetséges a lágy szövetek duzzanata a műtéti területen. Néha több hétig is eltart, és átterjed a hasi területre. Ezek normális tünetek, és nem adnak okot aggodalomra.
A kézmozgás az eljárást követő első 24-48 órában korlátozott lesz.
Az első héten nem szabad vezetni. Ez idő alatt a legjobb, ha ruháit a lehető legkényelmesebbé és könnyebben eltávolíthatja.
A fizikai aktivitást a lehető legnagyobb mértékben korlátoznia kell. Az ágynyugalom azonban egyáltalán nem szükséges. Erősen ajánlott kerülni a nikotint és az alkoholt is.
Egy héttel a műtét után már vezethetsz autót, de csak akkor, ha nem veszel be semmilyen fájdalomcsillapítót, ami komolyan rontja a motoros képességeket. Fontos, hogy konzultáljon sebészével, mielőtt visszatér a vezetéshez.
Ha a munkája nem jár intenzív fizikai aktivitással, akkor egy héten belül lehetséges a munkába való visszatérés. Ennek ellenére kerülnie kell a nehéz (4-5 kg-nál nagyobb) tárgyak emelését, és tartózkodnia kell a túlzott fizikai aktivitástól.
Egy hónappal a műtét után orvosa valószínűleg megengedi Önnek, hogy folytassa a könnyű testmozgást. A legtöbb sebész azonban még nem javasolja, hogy ebben az időszakban túl sok felsőtesti munkát végezzenek, különös tekintettel a nagy mellizomzatra. Könnyű kardió gyakorlatok végezhetők futás vagy úszás nélkül. Ez idő tájt kezdi látni a mellnagyobbítás eredményeit. A mellek elkezdenek természetes helyzetükbe esni, és természetesebb formát vesznek fel. Felhívjuk figyelmét azonban, hogy ez a folyamat több hónapig is eltarthat. Négy héttel a műtét után a kompressziós ruhadarabokat általában eltávolítják, és elkezdheti viselni a melltartókat drótok vagy fekvőtámaszok nélkül.
Néhány hónappal a műtét után látni fogja, hogy az eredmények megfelelnek-e a vártnak. Ami a hegeket illeti, idővel fokozatosan elhalványulnak, és beleolvadnak a környező bőrbe. Megfelelő gondozás esetén egy éven belül gyakorlatilag láthatatlanná válnak. A műtét után két-három hónappal a mellek puhábbá válnak, a természetes mellszövet állagát veszik fel, majd hónapról hónapra egyre lágyabbá válnak. Három hónap elteltével megkezdheti a felsőtest intenzívebb edzését.
Van még néhány műtét utáni tipp, amelyek segítségével felgyorsíthatja felépülését:
- kerülje a véralvadást befolyásoló gyógyszerek szedését;
- rendszeresen hidratálja emlőmirigyeit, hogy elkerülje a striákat;
- elnyomja a kötések eltávolításának vágyát, és nézze meg az előrehaladást - ez fertőzést okozhat;
- adjon időt az implantátumoknak az „alkalmazkodásra”: eleinte természetellenesnek tűnnek, túlságosan kitöltött felső pólussal, de fokozatosan természetes könnycsepp alakot kapnak;
- feltétlenül pihenjen sokat, mert ez felgyorsítja a felépülési folyamatot;
- Kerülje a szűk ruházat viselését, különösen azokat, amelyeknél magasra kell emelni a karjait, amikor felveszi őket;
- A műtét után egy hónapig csak a hátadon kell aludnia! Oldalt fekve nem tud aludni, hason még kevésbé. Az első napokban könnyebb lesz aludni magasan a háta mögött elhelyezett párnákkal;
- ha erős fájdalmat érez, aszimmetrikus duzzanat jelentkezik, vagy a kötés nedves, azonnal forduljon orvoshoz;
- Ne aggódjon, ha a műtét után megnövekedett vagy csökkent érzékenységet tapasztal a mellbimbóiban: ez normális;
- a jobb és bal oldali érzések nem feltétlenül azonosak - ez nem a baj jele, és szinte mindenkivel előfordul;
- Felhívjuk figyelmét, hogy a legtöbb nő a műtét után szoptathat, azonban a tejtermelés lassabb lehet.